Bhután

Punakha Dzong

Bhután Ázsiában, India és Kína tibeti régiója által közrefogott ország, amely a Himalája keleti nyúlványától délre helyezkedik el. Területe kb. Magyarország felét teszi ki.

Óind eredetű nevét („Bod vége”) Tibet-határvidéki elhelyezkedésének köszönheti. Helyi, dzongkha (bhutáni) nyelven Drukjul azaz „Sárkányország”. (A nemzeti lobogón is sárkány látható.)

Felszínének nagy része magas hegyvidék, déli része alacsonyabb, medencékkel tagolt, erdős dombvidék.

Földünk egyik legelzártabb országa. Soha nem gyarmatosították a történelem során.

Földrajz

Domborzat

Az ország északi határán a Himalája főlánca húzódik, 7000 méter feletti csúcsokkal. Bhután legmagasabb hegycsúcsa a Gangkhar Puensum 7570 méterrel. A hegyeket örök hó borítja, a völgyekben vándorló pásztorkodás folyik, tehát a lakosság igen ritka.

Ettől délre, Bhután központi részén középhegység alakult ki, 1500–2700 m körüli csúcsmagasságokkal. Ebbe vágódtak bele szűk szurdokokkal a folyók, amelyeket olvadékvíz és monszun táplál. A területet erdő fedi, és itt él a lakosság zöme.

Még délebbre haladva a Shivalik-dombságot találjuk. A csúcsmagasságok 1500 m körüliek. A széles folyóvölgyekben alluviális síkságok alakultak ki.

A dombvidék lábánál a Duars nevű síkság van. Ennek nagyobb része Indiához tartozik, Bhutánhoz csak egy 10–15 km széles sáv. Dzsungel vagy szavanna fedi, állat- és növényvilága ennek megfelelő.

Vízrajz

A folyókat egyaránt táplálja a magas hegyek olvadékvize és a monszun esőzés. India területén a Brahmaputrába ömlenek Bhután folyói.

Éghajlat

Az éghajlat nagyon függ a magasságtól. Az északi magas hegységekben a sarkvidékire emlékeztető magashegyi éghajlat uralkodik. Dél felé haladva - és ereszkedve lefelé - az éghajlat egyre melegebb. A központi hegyvidék éghajlata mérsékelt, a déli síkságé szubtrópusi. A csapadékmennyiség nyugatról kelet felé haladva csökken. A monszun a nyári hónapokra jellemző; az ország több csapadékot kap, mint a himalájai régió többi része. Egyes helyeken évente 5500 mm csapadék esik.

Élővilág, természetvédelem

Bhután változatos domborzatának egyik következménye, hogy élővilága is változatos. (lásd: biodiverzitás). Egy bhutáni törvény szerint az ország területének mindenkor legalább 60%-át erdőnek kell borítania. Az ország területének negyedrésze természetvédelem alatt áll.

Nemzeti parkjai

Valamilyen formában kilenc terület védett. Négy nemzeti parkot jelöltek ki:

Dzsigme Dordzsi Nemzeti Park: az ország északnyugati részén fekszik, területe 4350 km². Él itt hópárduc, bengáli tigris, örvös medve, jak és sok más állatfaj.
Dzsigme Singje Vangcsuk Nemzeti Park: Bhután központi részén 1730 km²-en fekszik. Vannak állatfajok, amelyek csak itt élnek, de egyébként is gazdag az állat- és madárvilága.
Manasz Nemzeti Park: Bhután déli részén fekszik, területe 1023 km². Élővilága a síksági trópusi élővilágtól az örök hómezőkig terjed.
Thrumshingla Nemzeti Park: az ország keleti részén fekszik. Területe 889 km².

Természeti világörökségei

Bhutánban jelenleg hivatalosan nincs világörökségi helyszín.

Története

Korai idők

Kőeszközök, fegyverek, elefántok és megalit építmények romjai mutatják, hogy Bhután már i. e. 2000 táján lakott volt, bár írott forrás nem maradt erről az időről. Történészek úgy vélik, hogy Lhomon („déli sötétség”), vagy Monyul („sötét föld”) államokat i. e. 500 és i. sz. 600 között itt élt monpa nép alapította. A Lhomon Tsendenjong (szantálfa ország) és a Lhomon Khashi (déli mon ország – itt a mon buddhista vallási kifejezés) kifejezések előfordulnak régi bhutáni és tibeti krónikákban.

Az első feljegyzett esemény Bhutánban 747-ben Padmaszambhava (Guru Rinpoche) buddhista szent utazása. Bhután korai története nem világos, mert a legtöbb feljegyzés elpusztult Punakhában, a régi fővárosban 1827-ben pusztító tűzben. A tizedik századtól Bhután politikai fejlődését vallástörténete írja le. Nincs pontos információ arról, mit is tartalmaztak a tűzben elpusztult feljegyzések. Különböző buddhista irányzatok emelkedtek ki, amelyek különböző mongol és tibeti urak patronáltak. A mongolok tizennegyedik századi lehanyatlása után az ő vallási irányzataikat mások váltották fel, amelyek átmenetileg meghatározták az ország politikai és vallási arculatát, míg végül a drukpa néven emlegetett irányzat lett az uralkodó a 16. században.

Bhután kialakulása

A 17. században Bhután háborúskodó uradalmak mozaikja volt, amelyet Shabdrung Ngawand Namgyal tibeti láma és katonai vezető egyesített. Az időnkénti tibeti rablóhadjáratok ellen az ország védelmére bevehetetlen erődök (dzong) hálózatát építette fel, és törvények segítségével a helyi urakat központi ellenőrzés alá vonta. Sok dzong ma is létezik. Namgyal 1651-es halála után polgárháború tört ki. A káosz láttán a tibetiek megtámadták Bhutánt 1710-ben, majd 1730-ban ismét, mongol segítséggel. Mindkét támadást sikeresen visszaverték, és 1759-ben fegyverszünetet kötöttek.

A 18. században a bhutániak megtámadták és megszállták a déli Cooch Behar királyságot. 1771-ben Cooch Behar a Brit Kelet-indiai Társaságtól kért segítséget a bhutániak kiszorítására, és 1774-ben magát Bhutánt támadta meg. A békeszerződés értelmében a bhutániak visszavonultak az 1730-as határok mögé. A béke törékeny maradt, a határincidensek a britekkel a következő száz évben folytatódtak. Az összecsapások végül a duar-háborúba vezettek (1864-1865). Duar – egy vidék neve Bengáliában, ennek az ellenőrzéséért folyt a harc. Bhután veresége után a Sinchulában békét kötött Brit India és Bhután. Ennek részeként a vitatott területet Indiához csatolták, de a britek évi rúpia bérleti díjat fizettek utána. A békével rendeztek minden vitás kérdést Brit India és Bhután között.

Az 1870-es években a Paro és a Tongsa völgy közötti hatalmi küzdelem polgárháborúba vezetett, amelyből végül Ugyen Wangchuck, Tongsa kormányzója (ponlop) került ki győztesen. Az ő hatalmi bázisa Bhután középső része volt, és 1882-1885 között polgárháborúk és lázadások sorában legyőzte politikai ellenségeit és egyesítette az országot.

Bhutáni Királyság

1907. nevezetes év volt az ország történetében. Buddhista szerzetesek, kormányhivatalnokok és a fontosabb családok fejeinek gyűlése egyhangúlag az ország örökletes királyává nyilvánította Ugyen Wangchuckot. A brit kormányzat azonnal elismerte az új monarchiát, és 1910-ben Bhután szerződésben adta át Nagy-Britanniának külügyei intézését. Ez nem változtatott Bhután hagyományos viszonyán Tibettel. Mindenesetre innentől kezdve Bhután nem volt teljesen független ország.

Amikor India elnyerte függetlenségét az Egyesült Királyságtól 1947. augusztus 15-én, Bhután az elsők között volt, amely elismerte azt. Az 1910-es szerződéshez hasonlót 1949. augusztus 8-án írtak alá Indiával.

Amikor a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg 1951-ben benyomult Tibetbe, Bhután aggódott északi határai miatt és megbeszéléseket kezdeményezett Indiával. A kínai beavatkozás veszélyét csökkentendő Bhután modernizációs programba kezdett India nagyarányú pénzügyi támogatásával.

1953-ban Jigme Dorji Wangchuck összehívta a 130 tagú Nemzetgyűlést, hogy valamivel demokratikusabb formát adjon a kormányzatnak. 1965-ben alakult a Királyi Felügyelőtanács, és 1968-ban szabályos kormány. 1971-ben Bhután tagja lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Előtte három évig volt megfigyelői státusban. 1972-ben meghalt Dzsingme Szingje Wangchuck, utóda 16 éves fia, Dorji Wangchuck lett.

Az 1980-as években az „egy nemzet, egy nép” jelszavával kampányt indítottak a periférikus etnikai és kulturális csoportok integrálására a bhutáni társadalomba. Megkövetelték a Driglam namzha néven ismert magatartási szabályok betartását és a dzongkha nyelv használatát. Ugyanakkor a népszámlálás megmutatta, hogy a legnagyobb létszámú népesség nepáli eredetű és az ország déli részén él. Amikor a kormány megpróbálta eltávolítani őket, mint illegális betelepülőket, súlyos zavargások törtek ki, számos terrorista cselekményt hajtottak végre a kormányzat iskolái, kórházai, hivatalai és semleges dél-bhutáni személyek ellen. Hogy helyreállítsa a rendet délen, a kormányzat számos fiatalt és más, szolgálatra alkalmast hívott be a milíciába. Civilek ezreit űzték el Nepálba, beleértve az onnan politikai okokból menekülteket. Nepálban menekülttáborokat állítottak fel az Egyesült Nemzetek felügyelete alatt. A bhutáni kormány, Nepál és India közti megbeszélések, amelyeken külső partnerként részt vett az ENSZ, az Európai Unió és az Egyesült Államok, nem hoztak kézzel fogható eredményt. Jelenleg az Egyesült Államok a táborokban élő menekült hazatelepítésén dolgozik.

Az állam modernizálása

1998-ban Dzsigme Szingje Vangcsuk király jelentős politikai reformokat vezetett be, minden végrehajtó hatalmat átadott a minisztertanácsnak és lehetővé tette, hogy a nemzetgyűlés kétharmada büntetőeljárást kezdeményezzen a király ellen. 2003 végén a bhutáni hadsereg sikeres hadműveletben számolta fel az India-ellenes felkelők dél-bhutáni kiképző táborait.

1999-ben a kormányzat feloldotta a televízióadások és az internetszolgáltatás tilalmát, így Bhután lett az egyik utolsó ország, ahol megkezdték tévéadás sugározását. Televíziós beszédében a király ezt a lépést Bhután modernizációjának kritikus lépésének nevezte, amely jelentősen hozzájárul a nemzeti összboldogsághoz (gross national happiness – Bhután az egyetlen ország, amely ezt méri). Figyelmeztetett azonban, hogy a televízió alá is áshatja a hagyományos bhutáni értékeket. Ezt a lépést Bhutánban sokan értékelték úgy, hogy rossz útra lépett az ország.

Az új alkotmányt 2005 elején mutatták be. 2005 decemberében Dzsigme Szingje Vangcsuk bejelentette, hogy 2008-ban lemond a trónról fia javára. 2006. december 14-én bejelentette azonnali lemondását. Bhután belépett a demokrácia korába az első parlamenti választásokkal 2007 decemberében és 2008 márciusában.

2008. november 6-án 28 éves korában megkoronázták Dzsigme Keszar Namgjal Vangcsukot, Dzsigme Szingje Vangcsuk legidősebb fiát.