Kambodzsa

Kambodzsa (khmerül: Kâmpŭchéa) Magyarországnál csaknem kétszer nagyobb ország Délkelet-Ázsiában, az Indokínai-félszigeten, a Thai-öböl (vagy Sziámi-öböl) partján.

A volt francia gyarmat 1953-ban nyerte el függetlenségét. A vietnámi háború alatti (amerikai, dél-vietnámi) megszállását húsz évig tartó polgárháborús időszak követte.

Földrajz

Nyugatról és északnyugatról Thaiföld, északkeletről Laosz, keletről és délkeletről pedig Vietnám határolja. 443 kilométernyi tengerpartja van a Thai-öbölnél.

Domborzat

Felszíne kisebb rögökkel tarkított alföld, csak délnyugati részén találhatók középmagas hegyláncok. Az állam 75%-a 100 m-nél alacsonyabban fekszik, és középső részét a termékeny központi alföld (Kambodzsai-alföld) foglalja el.

A kevés hegylánc közé tartozik délnyugaton a Krâvanh-hegység (Kardamom-hegység), ennek délkeleti nyúlványa a Dâmrei-hegység (magyarul Elefánt-hegység). Északon a thai határon a Dângrêk-hegység húzódik. Északkeleten és keleten a Vietnámi-hegység nyúlványai húzódnak be az ország területére.

Kambodzsa legmagasabb pontja a Kardamom hegységhez tartozó Phnom Aoral: méter magas.

Éghajlat

A trópusi monszun övezetben fekszik. A medence évi középhőmérséklete 27-28 °C, 3-4 °C évi ingadozással. A nappali maximumok: 30-35 °C, az éjszakai minimumok: 20-25 °C.

A délnyugati monszun csapadékban gazdag levegőt hoz India és a Thai-öböl felől május és október között. A legcsapadékosabb hónapok a szeptember és az október. A száraz évszak novembertől márciusig tart, ekkor az északkeleti monszun alig hoz csapadékot. A legszárazabb hónapok a január és a február.

Vízrajz

Kambodzsa vízrajzában két meghatározó tényező van:

• a Mekong (khmerül Tonle Thom, azaz „nagy folyó”)

A Mekong É-D-i irányban szeli át Kambodzsa területét. Felső szakasza zuhatagos, csak Kratyehtől hajózható.

• a Szap-tó (Tonle Szap, azaz „nagy tó”)

A Szap-tó (Tonle Szap) az ország legnagyobb tava. Száraz időszakban kb. 2600 km² területű, de az esős évszakban a 16 000 km²-es nagyságot is elérheti. A Mekong és a Szap-tó sok embernek nyújt megélhetést a halászat révén.

Élővilág, természetvédelem

A csapadéknak megfelelően a medence természetes növénytakarója a ritkás, lombhullató monszunerdő, illetve a szavanna, a csapadékosabb hegyvidéken az örökzöld esőerdő. A Szap-tavat sajátos, vízkedvelő fás szavanna övezi, mivel évente több hónapon át elárasztja a felduzzadt tó vize. A partvidéken mangrovemocsarak vannak. A háborúk és az intenzív fakitermelés következtében az erdők kissé megritkultak és az itt élő állatfajok egy része eltűnt, illetve veszélyeztetetté vált. Sík vidéken jellemző a Palmira-pálma.

A főemlősök közül megtalálhatók a medvemakákók és a közönséges makákók. A ragadozók közül előfordul az ázsiai vadkutya és az ázsiai aranymacska. Néhány kisebb vad populációja él az ázsiai elefántnak. Jellegzetes a disznószarvas, a líraszarvas. Előfordul még a hátsó-indiai és a bengáli tobzoska. A madarak közül itt él a szürke pelikán, a szumátrai gém, jávai marabu, feketefejű és óriás íbisz, bengáli és hosszúcsőrű keselyű stb.

Nemzeti parkjai

• Botum Sakor Nemzeti Park - Botum Sakor egy félsziget; a N. P. az ország legnagyobb parkja, a Thai-öböl partján
• Kep Nemzeti Park - az ország déli csücskén található; a parkban ösvényekkel átszőtt kis hegyvonulat fekszik
• Kirirom Nemzeti Park - a Kardamom-hegység délkeleti részén fekszik, számos gyalogösvényt magába foglal az erdőkön keresztül, kis tavakkal és vízesésekkel.
• Phnom Kulen Nemzeti Park - a Szap-tótól északra, Siem Reaptól 48-km-re fekszik; két vízesés is található itt
• Preah Monivong Nemzeti Park - az ország déli részén található, érdekes sziklaformákkal
• Ream Nemzeti Park - az ország déli csúcsán található, 18 km-re Sihanoukville városától
• Virachey Nemzeti Park - az ország északkeleti csücskében található

Természeti világörökségei

Történelem

Korai történelem

Az 1–6. századig a mai Kambodzsa területe a Thaiföldet, Malajziát, Laoszt és Dél-Vietnámot magában foglaló buddhista Funan Birodalomhoz tartozott, amely Kínával laza vazallusi függésben állt. A 6. században alakult ki a Csenla állam , amely Kambodzsára és Dél-Laoszra terjedt ki. Ennek uralkodó vallása a hinduizmus volt.

A Khmer Birodalom (802–1431)

802-ben II. Dzsajavarman alapította a Khmer Birodalmat, amely évszázadokig a legerősebb állam volt az Indokínai-félszigeten. A korlátlan hatalmú uralkodók sorozatos hadjáratokban hatalmas területeket hódítottak meg. Az állam a 12. században, II. Szurjavarman és VII. Dzsajavarman uralkodása idején érte el legnagyobb kiterjedését, ekkor hatalma kiterjedt a Maláj-félszigetre, illetve a mai Kambodzsa, Laosz, Thaiföld és Dél-Vietnám területére. Magas színvonalú mezőgazdasággal, illetve kézműiparral rendelkezett, és élénk kereskedelmet folytatott Indiával és Kínával. A 12–13. századok során kiegyenlített harcban állt a Csampa államalakulattal. A 13. századtól belső viszályok, valamint a sziámi és annami betörések gyengítették a birodalmat, míg végül 1431-ben a khmerek feladták a fővárosukat, Angkort.

1432–1863

Angkor elfoglalása után, egy rövid átmeneti korszakot követően, 1434-ben a khmer állam áthelyezte székhelyét a mai Phnompen vidékére. A sziámi és annami királyok további területeket szakítottak le az országból, és bár Ponhéa Jat uralkodása idején (1441–1467) rövid békeidőszak köszöntött be, végül a khmer uralkodók függő helyzetbe kerültek Sziámmal szemben, akik 1594-ben az új fővárost, Loveket is bevették. 1618-ban egy sikeres felkeléssel kiűzték a sziámi helyőrséget, és rövid időre ismét független lett. Ezután azonban a Sziám és Annam közötti viszályok gyújtópontjába került az ország, amelyek egymást váltva uralkodtak az ország területének nagy részén. 1739-ben II. Thommo Racsa király megpróbálta visszafoglalni az elragadott területeket, de nem járt sikerrel. Ezután tovább folytatódott a Sziám és Vietnám közötti ellenségeskedés, Ang Mei kambodzsai királynő uralkodása idején különösen, egészen a francia gyarmatosításig.

Kambodzsa a gyarmati időszakban (1863–1953)

Az ország 1863 és 1953 között az Indokína nevű francia gyarmat része volt. 1863-ban a Sziám által hatalomra juttatott király, Norordom, Franciaország védnökségét kérte. 1867-ben erről meg is állapodott a sziámi király és Franciaország. Ezért cserébe Battambang és Sziemreap tartományok is Sziám fennhatósága alá kerültek. 1906-ban ezeket visszakapta Kambodzsa egy francia–sziámi megállapodás értelmében. Ezek után mint francia gyarmat fejlődött tovább.

1941-ben Japán elfoglalta az országot, és ellenőrzése alatt tartotta egészen 1945-ig. 1945-ben Norodom Szihanuk kambodzsai király kikiáltotta a függetlenséget, de ezután az országot ismét francia csapatok foglalták el. Végül további nyolcévnyi francia uralom és hosszú tárgyalások után 1953. november 9-én Kambodzsa függetlenné vált.

1953–1975

1955-ben Szihanuk lemondott a trónról apja javára, hogy miniszterelnök lehessen. 1960-ban apja halála után továbbra is ő maradt a miniszterelnök, de fölvette a hercegi címet is. A vietnámi háború kezdete után a semlegességi politika mellett szállt síkra. 1970-ben gyógykezelés céljából Párizsba utazott, ezalatt 1970. március 18-án Lon Nol és Sziszovath Szirik Matak herceg vezetésével államcsínyt hajtottak végre. Emiatt az országban nemzeti ellenállási mozgalom bontakozott ki, és külföldi csapatok is érkeztek a felkelők segítségére, például a Vietkongtól. Emiatt Nixon elnök támadást rendelt el a Dél-Vietnámmal határos Kambodzsa területén lévő Vietkong-bázisok ellen, illetve bombázták is az országot. Erre a Vietkong katonái beljebb nyomultak az országban, ami azt tovább destabilizálta. Ez kedvezett a Vörös Khmerek mozgalmának, akik eddig főleg a hegyvidékeken birtokolták az országot, de ezután egyre inkább előrenyomultak, míg végül a kambodzsai újév napján, április 17-én bevonultak Phnompenbe.

A Vörös Khmerek (1975–1979)

Miután a Pol Pot vezette Vörös Khmerek bevonultak a fővárosba és kikiáltották a Demokratikus Kambodzsa nevű államot, az ország történelmének legsötétebb, legvéresebb korszaka kezdődött el.

A vörös khmerek egy agrárparaszti kommunista országot akartak létrehozni, és emiatt úgy gondolták, hogy nincs szükség értelmiségiekre. Ezért haláltáborokat hoztak létre, ahová bárkit elhurcoltak, ha értelmiségi, tanár, vallási vezető, nem khmer nemzetiségű, szemüveges, nyugattal kapcsolatban álló vagy a „rendszerre veszélyes” ember volt. Gyermekeket kényszerítettek arra, hogy azzal bizonyítsák hűségüket a Pol Pot rezsimhez, hogy beárulják, sőt egyenesen meggyilkolják szüleiket. Pol Pot az egzisztencializmus és a nyugat-európai kommunista gondolkodók egyik fő központjában, a párizsi Sorbonne egyetemen tanult. A legszolidabb becslések szerint is több mint egymillió ember halt meg, de van olyan vélemény, miszerint az akkori 8 milliós lakosság egyharmadát kiirtották. A városokból rengeteg embert telepítettek ki a bombázásokra hivatkozva. A kegyetlenkedések elől sokan átszöktek a thai határon.

Kambodzsai Népköztársaság (1979–1989)

A vietnámi határ sorozatos megsértése és a vietnámi kisebbség kivégzése miatt Vietnám 1979-ben elűzte a Pol Pot-rezsimet, amely a hegyekbe és őserdőkbe visszahúzódva folytatott gerillaharcot egészen 1996-ig. Pol Pot 1998-ban halt meg. Emberiség elleni bűntetteiért soha nem vonták felelősségre.

1979-ben, a vietnámi hadsereg bevonulása után az általuk támogatott kormány került hatalomra. A katonák gerillaharcot folytattak a hegyekbe visszahúzódott Vörös Khmerekkel. A továbbra is polgárháborúhoz hasonló állapot az 1980-as évek végétől kezdett megszűnni. Ugyanekkor tárgyalások is kezdődtek a vietnámi katonák kivonulásáról, amire végül 1989-ben került sor.

Az ENSZ Pol Pot rezsimjét továbbra is, mint az ország legitim kormánya ismerte el, így azok még a népirtást követően 10 évig megtarthatták helyüket az ENSZ-ben.

A modern Kambodzsa

Miután a vietnámi katonák elhagyták az országot, tárgyalások kezdődtek Párizsban az ország jövőjéről. ENSZ békefenntartó csapatokat küldtek az országba, és 1993-ban megtartották az első szabad választásokat. A választók 90…