Nicaragua

Nicaragua Magyarországnál másfélszer nagyobb ország, a közép-amerikai kontinenshídon. Az egykori spanyol gyarmat a 19. században nyerte el függetlenségét. Területének nagy részét a Kordillerák vulkanikus láncai uralják. A szárazföldön északon Honduras, délen Costa Rica határolja.

A Csendes-óceán partvidéke keskeny, a Karib-tengert övező pedig széles, mocsaras síkság. Az ország déli részén a Nicaragua-tó hatalmas vízfelülete terpeszkedik.

Neve

Az ország neve egyes szerzők szerint egy 16. századi, Nicarao nevű indián törzsfőnök emlékét őrzi.

Földrajz

Az ország középső része hegyvidék, része a Közép-Amerikán végighúzódó vulkanikus eredetű hegyláncnak. A parti síkság a Csendes-óceán partján keskenyebb, mint az Atlanti-óceán partján. A két partvidék jellege erősen különbözik.

Domborzat

Három nagy tájra oszlik az ország. E tájak földrajzi környezete, állat és növényvilága, gazdálkodása különbözik.

• A Csendes-óceán partján elterülő síkság a Fonseca-öböltől délre a Nicaragua-tóig húzódik. Elszórtan vulkáni hegyek emelkednek ki belőle. Ilyen a Mombacho-hegy Granada város szélén és a Momotombo-vulkán León közelében. Meleg és termékeny vidék, az ország lakosságának több mint fele itt él. Itt található a főváros, Managua, az 1524-ben alapított Granada, amely az első város volt Spanyol-Amerikában, és León. E városokban számos emléke maradt a spanyol gyarmati múltnak. Az óceán partját strandok és üdülőtelepek kísérik.
• A partvidéknél hűvösebb éghajlatú központi hegyvidéken található az ország mezőgazdaságilag művelt területének mintegy negyede. A magasabb lejtőkön kávét is termesztenek. Északi részén az Isabella-hegység (Cordillera Isabella), az ország közepén a Chontalenao-hegység húzódik. Legmagasabb pontja a Pico Mogotón a hondurasi határon, méterrel.
• Az Atlanti-óceán partján elterülő széles síkság Amazóniától északra a legnagyobb, trópusi esőerdőkkel fedett terület. Nagyon ritkán lakott vidék. Moszkitó-partnak is nevezik. A parton lagúnák alakultak ki. E tájon kanyarog Közép-Amerika leghosszabb folyója, a Río Coco, ami határt alkot Honduras és Nicaragua között. Torkolatánál található az ország szárazföldi részének legkeletebbi pontja, a Gracias a Dios-fok. A Karib-térség legnagyobb városa Bluefields, amely lakói közül sokan a spanyol mellett angolul is beszélnek. A város sokkal inkább hasonlít egy karibi kikötőhöz, mint Nicaragua más részeihez.

Nicaragua legmagasabb pontja a 2106 m magas Mogotón a hondurasi határon.

Vízrajz

Az ország területén két nagy tavat: (Nicaragua-tó és a Managua-tó) találhatunk. Az Apoyo-tó vulkáni kráterben alakult ki. A karibi partvidéken lagúnák kísérik a tengerpartot. Közép-Amerika leghosszabb folyója a Karib-tengerbe ömlő Río Coco. Ez kb. 750 km hosszú és 475 km hosszan folyik végig a hondurasi határ mentén.

A Nicaragua-tó lefolyása a Río San Juan, azaz a Szent János-folyó, ami egyben az ország legjelentősebb folyója is.

Éghajlat

Akárcsak a többi közép-amerikai országban, Nicaragua nyugati felén két évszak létezik: a száraz és az esős évszak. A száraz évszakban (január-június) gyakorlatilag nincs eső, a fák és a növények kiszáradni kezdenek. Amikor június, július körül jön az eső, minden növekedésnek indul, az elsárgult növények és a levél nélküli fák pedig zöldekké válnak és virágzani kezdenek. Augusztusban és szeptemberben gyakran esik minden nap. A karibi partvidék viszont párásabb, esősebb, ahol télen is hull csapadék.

trópusi éghajlatot a központi hegyvidéken a magasság enyhíti. A passzátszeleknek kitett keleti (karibi) partvidék lényegesen csapadékosabb, mint a nyugati (csendes-óceáni).

Növény- és állatvilága

Az ország keleti felén esőerdők találhatók. Ezt a partot Moszkitópartnak is hívják. Sokféle madár figyelhető meg: sas, pulyka, tukánfélék, ara papagáj, törpepapagáj. Emlősök: majmok, hangyászok, fehérfarkú szarvas, tapírfélék. Kiterjedt rezervátumokat jelöltek ki ezen a tájon. A központi hegyvidék felhőkbe burkolózó erdeiben gyakori a tölgy és a fenyő, a moha és a páfrány, valamint az orchidea. A régió erdeiben quetzalmadár, sármányfélék, kolibrifélék, szajkó és tukánfélék élnek. A Nicaragua-tóban él a világ egyetlen édesvízi cápafaja, a nicaraguai cápa.

Nemzeti parkok

Nicaraguában az állam területének ötöde védett, de egyiket sem nevezik nemzeti parknak. A legtöbb védett terület neve szerint rezervátum.

• Indio-Maíz Biológiai Rezervátum: jaguár, óriáshangyás, vadmacska védelmére.
• Los Guatuzos Állatrezervátum: a Nicaragua-tó partján fekszik. Mocsárvidék kajmánokkal.
• Mombacho Párás Erdő Rezervátum: Botanikusok álma az alvó Mombacho-vulkánon.
• Chocoyero Természetvédelmi Terület: Száraz trópusi erdő sziklás tájon.
• La Flor Állatrezervátum: A csendes-óceáni parton fekszik, teknősbékákról nevezetes.
• Juan Venado-sziget Természetvédelmi Terület: Parti mocsár, kajmán, iguana.
• Montibelli Természetvédelmi Terület: Magántulajdonban lévő park Managuában. Az csendes-óceáni partvidék jellegzetes madarai élnek benne.
• Selva Negra Párás Erdő Rezervátum: Hegyi erdő és kávéültetvény.
• El Jaguar Párás Erdő Rezervátum: 1300 méter magasságban hegyi erdő és kávéültetvény.

Történelme

Kolumbusz előtt

A 15. század végén Nyugat-Nicaraguát különböző bennszülött népek lakták, amelyek nyelvileg és kulturálisan a maják rokonai voltak. Kisvárosokban élő földművesek voltak, politikailag kis királyságokat alkottak. A karibi parton más bennszülött népek éltek, többnyire a csibcsák rokonai. Ők a mai Kolumbiából vándoroltak be. Letelepedett életet éltek, de gyűjtögető-vadász életmódot folytattak.

Konkvisztádorok

1502-ben első európaiként Kolumbusz Kristóf érte el a mai Nicaraguát. Az első hódítási kísérlet Gil González Dávila spanyol konkvisztádor nevéhez fűződik, aki 1520 januárjában érkezett Panamába. Miután a termékeny nyugati völgyekben González aranyat fedezett fel, és megkezdte annak kitermelését, megtámadták a bennszülöttek Nicarao parancsnoksága alatt. González később visszatért Panamába, ahol Pedrarias Dávila kormányzó bebörtönözte, és elkobzott tőle 90 000 aranypesót.

1524-ben létesült az első állandó spanyol település. Francisco Hernández de Córdoba ekkor alapította Nicaragua két jelentős városát: elsőként a Nicaragua-tó partján Granadát, valamivel később pedig a Managua-tótól ÉNy-ra Leónt. Hatalmi harcba keveredett Pedrarias Dávilával, és végül nyilvánosan lefejezték.

A spanyolok belharcai nem akadályozták a bennszülött népesség pusztulását. 1529-re befejeződött Nicaragua meghódítása. Jópár konkvisztádor kimaradt a győztesek közül, másokat kivégeztek vagy meggyilkoltak. Pedrarias Dávila győztes volt; de elvesztette Panamát, Nicaraguába ment, bázisává Leónt építette ki. Ügyes diplomáciával elérte, hogy ő lett a gyarmat első kormányzója. A földet felosztották a konkvisztádorok között. A területnek különösen a nyugati része volt értékes. Sok bennszülöttet taszítottak rabszolgasorba, ők művelték a birtokokat. Másokat bányamunkára kényszerítettek Nicaragua északi részén. Keveset öltek meg közülük harcban, a foglyok nagy többségét rabszolgaként más újvilági spanyol gyarmatra küldték. Mindez jelentős hasznot hozott az új földbirtokos arisztokráciának. A bennszülöttek közül sokan meghaltak betegségekben és amiatt, hogy a spanyolok az általuk ellenőrzött területen nem törődtek létfeltételeik fenntartásával. Számuk három évtized alatt félmillióról néhány tízezerre csökkent.

1538-ban szervezték meg Új-Spanyolország Alkirályságot. 1570-ben Új-Spanyolország déli részén felállították a Guatemalai Főkapitányságot. Nicaragua térsége ennek része lett, székhelye León volt. 1610-ben kitört a Momotombo vulkán, elpusztította Leónt. A város északnyugaton épült újjá. Az eredeti város romokban áll. Nicaragua a Mexikói Császárság része lett, függetlenségének elnyerése után pedig 1821-ben a Közép-Amerikai Egyesült Tartományoké. Saját jogán 1838-ban lett független köztársaság.

Majdnem folyamatos polgárháború

Nicaragua függetlenség utáni politikai életére León liberális és Granada konzervatív elitjének rivalizálása nyomta rá bélyegét. A rivalizálás gyakran torzult polgárháborúvá.

Az 1880-as években Nicaragua bevándorlási hullámot élt át, legtöbben Európából érkeztek: Németországból, Olaszországból, Spanyolországból, Franciaországból és Belgiumból érkezők fogtak üzletbe Európából hozott pénzükkel. Ők kezdeményezték a mezőgazdaságban többféle termény termesztését: kávé és cukornádültetvényeket létesítettek, azon kívül újságokat indítottak, szállodákat nyitottak, bankokat alapítottak.

1909-ben az Amerikai Egyesült Államok politikai támogatást nyújtott a Zelaya elnök ellen lázadó konzervatív erőknek. Az amerikaiak motivációi: nézeteltérések a javasolt Nicaragua-csatorna körül, az a potenciális lehetőség, hogy Nicaragua destabilizálja a térséget, Zelaya törekvése, hogy szabályozza a külföldiek hozzáférését Nicaragua természeti kincseihez. 1909-ben Zelaya parancsára kivégeztek 500 lázadót, köztük két amerikait. Erre november 18-án az Egyesült Államok hadihajókat küldött a térségbe. Az amerikai életek és javak védelmére hivatkozva a beavatkozás mellett döntött. Zelaya azon év végén lemondott. Amerikai tengerészgyalogosok szállták meg Nicaraguát 1912-től 1933-ig. 1910-től 1926-ig a konzervatív párt uralkodott Nicaraguában. A Chamorro-család, amely hosszú ideig dominálta a pártot, lényegében ellenőrizte a kormányt ebben az időben. 1914-ben aláírták a Bryan-Chamorro szerződést, amely a tervezett csatorna övezetét amerikai ellenőrzés alá helyezte, hogy megvédhessék a potenciális csatornát.

1927-től 1933-ig Augusto César Sandino tábornok partizánharcot folytatott a konzervatív rezsim és a harcokba egyre jobban belesodródó amerikai tengerészgyalogosok ellen. Végül az amerikaiak kompromisszumra kényszerültek és elhagyták az országot 1933-ban. Előtte megszervezték a Nemzeti Gárdát, amely egyesített katonai és rendőri erő volt amerikai felszereléssel. Célja az amerikai érdekek védelme volt. Élére Anastasio Somoza García került, az amerikai kormány közeli barátja. Sandino esetleges jövőbeli fegyveres ellenállásától félve Somoza találkozóra hívta őt Managuába, ahol 1934. febr…