Piemont

Re di pietra

Piemont (olaszul Piemonte, piemonti nyelven Piemont pje'mʊnt, okszitán nyelven Piemont) Olaszország második legnagyobb régiója. Lakosainak száma , székhelye Torino. Nyugaton Franciaországgal, északnyugaton Valle d'Aostával, északon Svájccal, keleten Lombardiával, délkeleten Emilia-Romagnával, délen pedig Liguriával határos.

Az export tekintetében a negyedik legfontosabb olasz régió. A teljes nemzeti kivitel 10%-át Piemont biztosítja. Évi GDP-je közel 100 milliárd euró. Az egy főre eső GDP az országos átlag feletti. Az Alpok-Mediterráneum Eurorégió tagja.

Nyelvek

Az olasz mellett területén 1990 óta öt nyelv is elismert: a piemonti, amelyet közel kétmillióan beszélnek, az okcitán, a frankoprovanszál, a francia, és a német nyelv walser nyelvjárása. Novara és Verbano-Cusio-Ossola megyékben nyugati lombard dialektust beszélnek.

Történelem

1720-ban a Savoyai Hercegségből megalakult a Szárd Királyság, majd ebből lett később a Szárd-Piemonti Királyság, Torinó székhellyel. 1796-ban a forradalmi Franciaország csapatai megszállták, majd létrehozták az Alba Köztársaság nevű bábállamot, amelyet Franciaország 1801-ben bekebelezett. 1802-ben a franciák létrehozták az Alpokaljai Köztársaságot, de szeptemberben ezt is bekebelezték. Az 1815-ös Bécsi Kongresszus helyreállította a Szárd-Piemonti Királyságot, amelyhez – franciaellenes erősítés gyanánt – hozzácsatolták a Genovai Köztársaságot. Az így kialakult állam lett aztán az olasz egységes állam megteremtésének (1859–1861) mozgatórugója olyannyira, hogy a Savoyai-ház adta Olaszország királyait.

Földrajz

Vízrajz

Piemont területe vizekben gazdag, legjelentősebb folyója a Pó, amely teljes egészében végighalad a régión nyugat-keleti irányban. A Pó mellett legfontosabb folyói:

Tanaro
Pellice
Chisone
Dora Riparia
Stura di Lanzo
Orco
Dora Baltea
Sesia
Ticino
Toce

Piemont tavai is igen jelentősek. Nagy számban találhatunk itt többek között gleccsereredetű alpesi tavakat.

A Lago Maggiore Olaszország egyik legnagyobb tava, természetes határt képez Piemont, Lombardia és Svájc között. Területe 212 km², legnagyobb mélysége 372 méter.

A Lago d'Orta a második legnagyobb tava, Novara és Verbano-Cusio-Ossola megyék között terül el. Területe 18,2 km², legnagyobb mélysége 143 méter. Közepén helyezkedik el a San Giulio-sziget.

A Lago di Viverone a harmadik legnagyobb tó, területén Torino és Biella megye osztoznak. Területe 6 km², legnagyobb mélysége 70 méter.

Népesség

Piemont legnépesebb települései:

Sorrend	Település	Megye
1.	Torino	Torino
2.	Novara	Novara
3.	Alessandria	Alessandria
4.	Asti	Asti
5.	Moncalieri	Torino
6.	Cuneo	Cuneo
7.	Rivoli	Torino
8.	Collegno	Torino
9.	Vercelli	Vercelli
10.	Settimo Torinese	Torino

Nyelvek

Piemont egy 1990. április 9-i regionális törvénnyel az olasz mellett öt történelmi nyelvet ismert el a régióban: a közel kétmillió lakos által beszélt piemontit, a Cuneo környékén, a Chisone-völgyben, és a Susa-völgy egyes részein beszélt okcitánt; a Susa-, Sangone- és Lanzo-völgyben beszélt frankoprovanszált; a franciát és a svájci és valle d'aostai határvidéken beszélt walsert.

Novara és Verbano-Cusio-Ossola nagy részén nyugati lombard dialektust beszélnek a Milánói Hercegség hosszú uralmának köszönhetően.

Építészet és művészet

Piemont földrajzi helyzetéből kifolyólag mindig kapcsolódási pont volt Északnyugat-Európa és a kontinens egyéb részei között. Az itt megforduló spanyol, francia és itáliai művészek gazdag örökséget hagytak maguk után elsősorban a középkorban: az ivreai dóm, a Sant'Andrea-bazilika Vercelliben, San Michele di Oleggio román stílusú templomai, a vezzolanói apátság mind erről tesznek tanúbizonyságot. Legfontosabb építészeti emlékei talán a Savoyai-család királyi rezidenciái, amelyeket a 16. században kezdtek el építeni, és amelyek 1997-től az UNESCO világörökség listáján is szerepelnek csakúgy, mint a Szent Hegyek. Torino művészeti öröksége kiemelkedő: a Via Po árkádsora, a Piazza Castello palotái, és a város jelképe, a Mole Antonelliana teszik egyedivé a piemonti régiószékhelyet.

Híres emberek

Benedetto Alfieri (Róma, 1700 – Torino, 1767)
Policarpo Cacherano d'Osasco (Cantarana, 1744 - Torino, 1824)
Vittorio Alfieri (Asti, (1749–1803)
Amedeo Avogadro (Torino, (1776–1856)
Silvio Pellico (Saluzzo, 1789–1854)
Massimo d'Azeglio (Torino, 1798–1866)
Vincenzo Gioberti (Torino, 1801–1852)
Guglielmo Massaia (Piovà, 1809–1889)
Camillo Benso di Cavour (Torino, 1810–1861)
Bosco Szent János (Castelnuovo d'Asti, 1815–1888)
Giovanni Giolitti (Mondovì, 1841–1928)
Pietro Badoglio (Grazzano Monferrato, 1871 – Grazzano Monferrato, 1956)
Luigi Einaudi (Carrù (Cn), 1874–1961)
Carlo Carrà (Quargnento, 1881–1966)
Erminio Macario (Torino, 1902 – 1980)
Mario Soldati (Torino, 1906 – Tellaro, 1999)
Cesare Pavese (S.Stefano Belbo, 1908–1950)
Beppe (Giuseppe) Fenoglio (Alba, 1922–1963)
Paolo Conte (Asti, 1937–)
Giovanni Goria (Asti, 1943-1994)
Umberto Tozzi (Torinó, 1952-)

Gasztronómia

A legismertebb piemonti ételek:

Agnolòt: töltött tészta, leginkább a Magyarországon is jól ismert tortellinihez hasonlítható
Fricieuj ëd pom: bundában sült alma
Bagna càuda: fokhagymából, szardíniából és extra szűz olívaolajból készült szósz, amelybe friss szezonális zöldségeket mártogatnak
Bonet: jellegzetes helyi puding tojásból, cukorból, tejből és egy ún. amaretti nevű kekszből készül, és alkohollal, elsősorban rummal ízesítik. Eredetileg nem, azonban ma már szinte mindig csokoládéval vagy kakaóval gazdagítják
Fritto misto alla piemontese: vegyes hústál, elsősorban sült bárány-, sertés- és borjúhúsból
Gianduiotto: az egyik legkedveltebb olasz csokoládé, amelyet először a torinói Caffarel gyárban készítettek
Ghërsin (grissini): sós pálcika, amelyet a helyiek kenyér helyett is fogyasztanak
Polenta: kukoricalisztből készült kásás jellegű étel. A kukoricalisztet sós vízben főzik megfelelő állagúra, és köretként szolgálják fel